Kavicsok

Lipi

Megbocsátasson nekem, de ezt még el kell mesélnem.

Áldott, jó barátom volt ő a seregben. Az a fajta ember, aki még a légynek sem tud ártani. Mégis örök konfliktus az élete. 
Az a fajta, aki mindig rosszkor van, rossz helyen. Ha meg véletlenül jó helyen volna, hát más gyalogol be a képbe, rosszkor.
Csak úgy hívtuk, hogy Lipi. (amúgy, Tibi, Tíbor volt az ő becsületes neve) Tíbor így, hosszú í-vel. 

Tudni kell még azt is, hogy olyan elvont dolgok érdekelték, mint a jóga. A jógik különleges képességei. Azon spekulált hetekig, hogy miképpen lehetséges az, hogy a jógi le bír nyelni harminc méter gézt, vagy a végbelén keresztül, hogy képes felszívni a vizet a szertartásos tisztálkodás kapcsán. (most villant belém, nőről nem hallottam beszélni.)
Csak emlékeztetőként mondom, katonák vagyunk és a női kerékpár látványa is erotikus vágyakat ébresztett többünkben.

Mesélt viszont a 175-ös Czetka motorjáról. Budapest, Kék golyó utca és annak környéke. Barátunk éppen a piros lámpánál áll és azzal van elfoglalva, hogy a beszorult első fékkulcsot, a motoron ülve vissza rugdossa alap helyzetbe. Szokása volt ugyanis neki a beszorulás, ami jelentősen gátolta volna őt, a zöldnél való frappáns elindulásban. Úgyszólván lehetetlenné tette volna. 
Egyik lába az aszfalton, másikat előre nyújtva, az ülésen kicsit oldalra csúszva rugdossa a féket. Egyszer csak, mint egy véletlenül a tükörbe pillantva, meglátja a mögötte álló rendőr autót. Ettől annyira ideges lett, hogy nem figyelt már az egyensúlyra (rohadt fék) és a rendőrök előtt, ahogy illik, szépen oldalra dőlt.
Csak a tükör tört le. Nem szóltak, mesélte rezignáltan.

A századnál az volt a szokás, hogy az, az napi postát, leveleket, az írnok hozta el és annak az ágyára dobta, akinek a levele legfelül volt. Egy napon, három, négy levél feküdt barátunk ágyán. A repülési nap végén, délután öt tájékán, összefagyva, fáradtan megjelent a szobában Lipi. Áh! Nagyszerű! Levelem érkezett! De előbb elmegyek lezuhanyozni. 
A zuhanyzóban derékmagasságig (mélységig) áll a gőz. Ordítozás, szentségelés,” sprickolás”. Felszabadult élvezete a forró víz adta áldásos örömnek. Azzal szórakoznak, hogy egymást locsolják hideg vízzel. „Sprickolás”, ordítás, kirohanás a folyosóra a megtorlás elől. Barátunk lesben áll. Csak arra vár, hogy nyíljon az ajtó és a kezében lévő fogmosó pohárból leönthesse az őt „lesprickolót”
Aztán kinyílt az ajtó és Lipikém loccsantott. Egyenest az ÜTI (nőknek: ügyeletes tiszt) képébe.
Síri csend támadt. Mire az én barátom rémülten azt mondja. Eeelnéézéést!
Egy fiatal százados volt. Jót nevetett Lipi halálra vált arcát látva, hisz ő volt a hülye. Gondolhatta volna, ha valaki kimenekül a fürdőből, valószínű várják, hogy vissza menjen.

Buflák, az írnok, a Piszkos tizenkettőben volt hasonló az a nagydarab, szokásához híven egyik kezével belökte a szoba ajtót, majd a másikkal bevágta maga mögött. Csak most nem úgy durrant az ajtó, mint szokott máskor. Meg a jaj kiáltás sem szokta követni. Kinézve mit látunk? Lipi, mert ki is lehetne más ül a másik fal tövében és tapogatja a feje tetejét. Mi történt?
Buflák ordítva magyarázza. Amikor elindultam a fürdőből, ez az állat még a fogát mosta. Lipi verziója szerint, mikor látta, hogy a Buflák elindul, elindult ő is utána. A fejére borított törölközővel a füleit törölgetve, lehajtott fejjel, Buflák lábait figyelve slattyogott mögötte. Aztán belelépett a bevágott ajtóba.

Semmi nem fáj, ha otthonról levél érkezik. Lipi pizsamába török ülésben ül az ágyon és szertartásosan veszi kezébe a leveleket. Nézi az elsőt, neki szól. Nézi a másodikat, az is. A harmadikat már meg se nézte, felbontotta és olvasni kezdte. Aztán lassan leengedte a kézében tartott levelet és felordított.
Megőrülök! Ezek elfelejtették, hogy hívnak.
Mint később kiderült, az a levél már nem neki szólt.

 2007.01.22 22:32

A HuPont.hu weblapszerkesztő. A honlapkészítés nem jelent akadályt: Honlapkészítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat