Eszmélés
Megbízhatóan és kitartóan jártam két pont között.
Nem jártam tévúton soha.
Memóriámban tárolt algoritmusaim, csak űzték testem,
Forró, sivító szervomotorjait.
Hirtelen mozdulatlanságba merevedve, néztem rá.
Sosem hitt szépnek láttam.
Érzékelőim maximális élességgel kutatták arcát.
Együtt mozdult velem.
Lüktető vezetékeimben, rángatózott a nyomás.
A vezérlés leállt.
Izzó processzorom végül megoldotta a talányt.
Az ott, egy másik én.
Nem vagyok egyedül.
Ha félek, mindig vissza jöhetek hozzád.
Arcod vonásaiból hitet meríteni,
Magamat megerősíteni.
Te tőlem vagy és én tőled leszek.
Vagy elveszek.
2009.09.02 22:11