Kavicsok

a kezed

szeretem a kezedet,
azt a nevelőt,
a vérző térdű kisfiút felemelőt,
a szipogó kislányt ölbevevőt,
a gyermek átölelőt,
a minden szeretetre éhezőt,
ahogy megsimogatsz buksi fejeket,
varázsolsz csillogó szemeket,
mikor ujjadat felemeled.

szeretem a kezedet,
mellyel ételt készítesz
és asztalt terítesz nekem.
mint anyám tette egykor,
kezét ölébe téve leült,
és elégedetten, mosolyogva nézte,
hogy eszem.
és érzem kezed a vállamon,
ha olykor legyőz a bánatom.

szeretem a kezedet,
mellyel szemérmesen ágyadhoz vezetsz,
a hátamba karmolsz, hogy felszisszenek,
ha összefonódott ujjaink elfehérednek,
ahogy lassan szétnyílnak, mint egy virág,
s amikor csituló dobogását hallgatod szívemnek,
tétova mozdulattal az arcomhoz érsz,
belecsókolom a tenyeredbe lelkem,
míg lebegünk a semmi fölött, ketten.

szeretem a kezedet,
támogatva vezet majd, tudom.
ha már menni sem lesz erőm,
sem dolgom végezni, lehet!
lemos majd és tisztába tesz.
s ha majd szemem kell lezárnia,
bőröd puha bársonya teszi,
ahogy síromon a virágokat
csendben megöntözi.

2010.01.31 21:39

A HuPont.hu weblapszerkesztő. A honlapkészítés nem jelent akadályt: Honlapkészítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat