Kavicsok

Bár álmodnék rólad,
szép, szerelmes mesét,
hogy csókolnám vállad,
nyakad és a hajad tövét,
hol apró, selymes pihék nőnek,
kezdete volna a gyönyörnek.

mit elképzelni sem merek,
csak epedek és remélek,

mert szíved ezért fáj,
a testedbe zárt magány,
önként nem ereszt,
bezárt minden reteszt,
de simogató kezem,
reszketve bogozza majd,
lelked kínzó csomóit,

mint, ha nehéz függönyt,
hirtelen letépnek,
utat engedve levegőnek, fénynek,
a lelkedbe apró, színes lepkék szállnak,
súgj halkan két szót, szeretlek, kívánlak.