Kavicsok

Néma kiáltás

... és újra kezdtem ...
százszor és ezerszer!
de a szavak, a szó, mint ujjaim közül a por,
értelem és jelentés nélkül, csak szétfolyik a semmibe.
rád telepszik, megragad, üt és vág, elcsúfít, bemocskol, nem áld!
s a félelem rágta bűntudat, egy sóhajtásnyi megértésre várva,
visszahull, az esengő magányba.

 2008.07.16 19:38

A HuPont.hu weblapszerkesztő. A honlapkészítés nem jelent akadályt: Honlapkészítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat