Kavicsok

Kutyasors

hasaltam bezárva, egy sintér telepén,

köröttem ugatás, zagyva kutyabeszéd,

ember szóra vágytam, olyan szép, simogatóra,

és titkon éreztem én, hogy eljön, majd az óra,

amikor megtalálsz majd és elviszel innen,

szaladok melletted, te meg, vezetsz engem,

...

egész nap rád vártam, míg te dolgod tetted,

szemem a kapuról, soha le nem vettem,

és rohantam ujjongva, ha megérkeztél,

és nem haragudtam, ha olykor rám sem néztél,

és este, ha kiparancsoltál a házból,

én mindig azt hittem, te most ott bent, fázol.

...

nem vonzanak már, lábikrák és illatok,

mik részegítenek, vagy utánuk kapkodhatok,

a kéz hiányzik csak, mely loboncomba túrt,

fejem öledbe téve, szemem elhomályosult,

lelkemnek enni adtál és viselted gondomat,

én nyüszítettem a vágytól, ha a nevemet mondtad.

...

hasalok a járdán, a sintérre várva,

eddig tartott hát, egy kutya szép álma,

s ha jön majd az utolsó, a végső, a megváltó,

ha majd hatni kezd, a belém szúrt altató,

hálával rád gondolok majd, nem a hideg kőre,

hogy kutya lehettem nálad, egy kicsinyke időre.

  2008.01.11 13:02

A HuPont.hu weblapszerkesztő. A honlapkészítés nem jelent akadályt: Honlapkészítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat